Az embert 4 másodperc alatt megítélik, nem számít, hogy mennyit szenvedtél érte, hogy az adott formád hozd, amint belépsz valahova, mire leülnél, már ott az ítélet. Senkit nem érdekel, ha nem voltak jók a körülmények, és nem tudtad odatenni magad, és az se érdekel senkit, hogy mióta csinálod, így is úgy is megkapod az ítéleted. Ha ez az első ítéleted, akkor szerencsés vagy, hisz tudsz belőlük építkezni, akár negatív, akár pozitív volt.
De nincs annál rosszabb, mint amikor már kaptál egy ítéletet... Onnantól kezdve már be is lettél skatulyázva.Tudod, mint a tanárnál, aki pofára osztályoz. Nem számít, hogy mennyit szenvedsz azért, hogy jobbnak lásson, haszontalan. De amint hibázol, vagy elbuksz, esetleg közbe jön valami, már kaptál is egy rosszabb értékelést. Valahogy így van ez a mai világban, és ezért is olyan nehéz ez a testépítés. Áltathatod önmagad, hogy csak magadnak edzel, meg nem számít, hogy mekkora vagy, legbelül Te is tudod,hogy kinek akarsz tetszeni, kinél szeretnél nagyobb lenni, vagy mi a célod ezzel az egésszel.
Én azok közé tartoztam, akik az első ítélkezéskor jó kritikát kaptak. Kockahas, 5%-os testzsír, tökéletes étrend, tökéletes edzésterv. Persze,hogy jót kaptam, hisz ez volt a célom.De sajnos másfél év után elindult a lavina. Bezárt a terem, és majd két hónapig nem sikerült helyette új termet találni. Mire végre összejött volna, az élet szólt közbe, és nem tudtam eljárni edzeni. Eltelt így fél év, majd hallottam a visszhangokat: "nagyon leeresztett" , "nem is látszik,hogy gyúr" , stb.
Keserédes, amikor az ember háta mögött összecsapnak a hullámok, és azok, akikből erőt merített, azok lesznek tutajának elsüllyesztői is. Hisz tudod, az a gonosz 4 másodperc nem törődik semmivel. 2009 óta keresem önmagam, és görcsösen próbálom bebizonyítani mindenkinek, hogy itt vagyok újra, és igenis visszatértem. De nem megy. Magam sem tudom,hogy miért. Talán a szerelmi csalódások, hogy már nincs kiért küzdeni, vagy csak a tudat,hogy már úgy is leírtak ? , nem tudom.
Úgy döntöttem,hogy nekifutok újra. Úgy, ahogy immáron három éve minden áldott évben azóta is. Sokszor úgy érzetem,hogy ennek az egésznek jóval nehezebb a lelki, mint a fizikai oldala. Visszatérni egy közegbe, ahol anno otthonosan mozogtál, és látni, hogy szinte kinéznek onnan, és harcolni a barátaiddal, hogy elhiggyék, neked ez a célod, és Te ezért sok mindent feláldozol (éjszakázás, bulik, alkohol).
Ezért döntöttem úgy, hogy kiírom magamból, hogy mi játszódik le bennem. Milyen lesz visszatérni a terembe, és milyen lesz megpróbálni újra úgy enni és edzeni ahogy kell. És legfőképp milyen lesz újra felkészülni a harcra, azzal a bűvös 4 másodperccel...
